A képre kattintva eljuthatsz az on-line kérdőívhez, és elmondhatod milyen irányú fejlesztést támogatnál leginkább. Hogy megkönnyítsem a dolgodat, röviden bemutatom a két kiinduló modellt.
A kérdőív két alapvető részre oszlik. Az első részben két eltérő modellel kapcsolatban kell véleményt formálnunk. A második részben pedig azokra a témákra kérdez rá, amik szerintünk hiányoznak, vagy nem kellő súllyal szerepelnek az indikátorok között. A legizgalmasabb a két modell, mindegyiknek számos előnye és gyengesége is van, szóval nem könnyű dönteni.
Mindkét modell szerint (a G3-hoz ill. 3.2-hez hasonlóan), be kell mutatni a szervezetet és annak startégiáját, valamint a vállalatvezetés módját és felépítését.
Az 1. modell alapvetően folyamat-orientált, alkalmazásával testreszabott jelentések készülnének. Kezdők számára a leíró jelentéstételt javasolja, a gyakorlottaktól elvárja a mennyiségi indikátorokkal alátámasztott jelentést.
A 2. modell a teljesítményindikátorokat helyezi a középpontba, és alkalmazásával standardizált jelentések születnének. Kijelölné az indikátorok egy csoportját, amikről minden szervezetnek jelentenie kellene, illetve a gyakorlottabb jelentőknek iparáguk számára lényeges speciális indikátorokról is jelenteniük kellene majd. Hogy mely indikátorok esnek majd a kötelezők csoportjába, azt a fejlesztési folyamat során döntik el.
Az 1. modellnek kulcsfontosságú eleme a lényeges ügyek meghatározásának folyamata, ami lássuk be nem erőssége a jelentést kiadó vállalatok nagy részének, pedig a lényegesség elve már most is kulcs eleme az útmutatónak. Attól tartok, hogy egy megalapozott lényegesség-elemzés nélkül, a szervezetek arról írnak majd amiről akarnak (értsd ami nem vet rájuk még véletlenül sem rossz fényt), így könnyen a népszerűsítő brosik irányába tolódnának el a jelentések, különösen a kezdő jelentéstevőknél, akiknél egyáltalán nem jelenne meg elvárásként, hogy számszerű mutatókkal támasszák alá mondandójukat. Másrészről viszont, akik komolyan veszik a jelentéstételt, azok számára nagyszerű lehetőség, hogy a saját szervezetük számára lényeges ügyekre építsék fel a jelentést (erre szerintem most is megvan a lehetőség).
A 2. modell esetében jobban meg van kötve a jelentéstevők keze, adott indikátorokról mindenképpen jelenteniük kellene. Viszont innen hiányzik a lényeges ügyek meghatározásának "kényszere", tulajdonképpen a mostani útmutató, de a lényegesség elve nélkül... Vagy úgy határozzák meg a kötelező indikátorokat, hogy a lényeges ügyek minden iparágat érintően szerepeljenek?
Alapvetően az 1. modellben látom én a legtöbb fejlődési lehetőséget, mert jobban felhívja a figyelmet arra, hogy nem lehet anélkül jelentést írni, hogy ne gondolnánk végig, számunkra és érintettjeink számára mik a legfontosabb ügyek. Annak ellenére, hogy ez eddig is tulajdonképpen része volt (kellett volna, hogy legyen) a folyamatnak, sokszor elsikkad. Azok a szervezetek, amelyek valóban eszközként tekintenek majd a jelentésekre, ezzel a modellel kapnák a legtöbb segítséget, azok a szervezetek, amelyek viszont célként tekintenek rá, eddig se és ezután se fogják kihozni belőle amit lehet, és csak brosiként funkcionál majd. Nem hiszem, hogy ez utóbbi kockázatát ki lehetne zárni bármilyen módszertannal, még hitelesítéssel is csak csökkenteni lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése